A kovácsoltvas története, kezdetektől napjainkig

      A kovácsolás egészen az ókori görög  világba visszavezethető.  A monda szerint Héphaisztosz egy tenger alatti barlangban, egy vulkán gyomrában alakította ki kovácsműhelyét, így formálta a fémeket, a legősibb módszerrel. E  mesterség a Kaukázus vidékétől jutott el évszázadok alatt Európába.

Az ősmagyarok idejében is már megbecsült szakma volt, hiszen ők készítették a fegyvereken kívül a sámánok fejdíszeit, melyekre különböző motívumokat helyeztek el.

Az ókor óta alapvetően a megmunkálási szerszámok nem változtak, manapság is sok esetben a kovács saját maga készíti el szerszámait.

Kezdetben a célszerűség volt fontos, zárakat, rácsokat, kulcsokat készítettek, később azonban a célszerűség összefonódott a díszítőcéllal. Már a 10. század végéről vannak bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy készítettek csillárokat, gyertyatartókat, szélkakasokat, ékszeresládákat.    A reneszánsz korából különböző berendezési tárgyak, fáklyatartók, cégérek maradtak fenn. A 19. században terjedtek el a korlátok, kapuk, kerítések, lámpaoszlopok, zászlótartók készítése.

Lényegében kovácsoláskor a fémet ütésekkel vagy nyomással formálják. A fém alakítható hidegen, melegen vagy félmeleg állapotban. A kovácsolás lehet kézi vagy gépi.

Kézi kovácsolás során az anyagot kovácsüllőn alakítják kalapács segítségével. Kézi kovácsolás útján állították elő évszázadokon keresztül a különböző fegyvereket, páncélokat, kéziszerszámokat és akár dísztárgyakat is.

Mai napig dolgoznak patkolókovácsok és művészi termékeket előállító diszkovácsok is.

Oldal: Történeti áttekintés
Kovácsolás magas hőfokon - © 2008 - 2024 - tamasalbert.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat